Vajon kötődik-e a tàpszeres, külön alvó gyerek?

Manapsàg egyre népszerűbb a kötődő nevelés irànyzata. Csoport talàlható a Facebook-on és rengeteg anyuka hangoztatja, hogy màrpedig ő kötődően, vàlaszkészen neveli a gyerekét. Ez rettentő hangzatos, de mit is takar ez valójàban?

Alapvetően 3 témakör köré csoportosítható a kötődő nevelés:

- igény szerinti szoptatàs

- együttalvàs

- hordozàs

A vàlaszkész nevelés lényege pedig, hogy nem hagyjuk sírni a babàt ès megpróbàljuk mindig az ő igényeit a legnagyobb mértékben kielégíteni.

Lili nagyjàból 2 hetes kora óta kap tàpszert is, 2 hónapos kora óta pedig csak azt. A szoptatás elmaradásával egyidôben kezdtük éjszaka is a saját ágyában altatni amit hamar megszokott. Azóta is egyedül alszik, többnyire átaludva az éjszakát.

És akkor itt jön a kérdés: kötôdik-e hozzám a gyerekem, vagy inkább másként fogalmazva: kötôdik-e hozzám annyira, mint más szoptatott, együttalvó gyerek az anyjához?

A válasz egyértelmûen igen. Személy szerint azt gondolom, hogy ez megint csak egy anyuka riogató, megtévesztô, felkapott téma amivel - ha nincs a helyén kezelve - csak fokozzák és megerôsítik a SZAR ANYA VAGYOK érzést a fejekben.

És hogy miért gondolom ezt így? Ìme a válaszok:

Szoptatás: igaz ugyan, hogy Lili nem mellbôl szopik hanem cumisüvegbôl de ettôl nála is ugyanúgy érvényes, hogy nyugtató, ellazító hatással bír ez a tevékenység. Ha tehetem a lehetô legintimebb módon eszik: bevackoljuk magunkat a szoptatós székébe, szorosan magamhoz ölelem a mellemhez közel. A testkontaktust, gyengédséget, közelséget, meleg, tápláló, éhségcsökkentô italt ugyanúgy megkapja. Mivel a tápszer táplálóbb, mint az anyatej ezért ô ritkábban, tervezhetôbben, bizonyos idôközönként eszik. Ez könnyebbség ugyan de ettôl még ugyanúgy igény szerint kapja a tápszert és ugyanúgy jelzi (nagy patáliával) ha elôbb lesz éhes.

Együttalvás: mi nagyjából két hónapig aludtunk együtt Lilivel, aztán kicsit a férjem nyomására (köszönet érte), mikor már nem szopizott, az esti etetés után a kisàgyába raktuk le. Eleinte átvittük magunkhoz az éjszakai etetések után, aztán ahogy ezek ritkultak úgy aludt Lili is egyre többet és hosszabban a saját vackában. Természetesen megvan az együttalvásnak is a saját bája és intimitása de nekünk nem volt pihentetô. A folyamatos önkontroll és félve mozdulás egész éjszaka elég fárasztó tud lenni. Lili állandóan a vesémen táncolt pedig akkor még alig mozgott és az esetleges légzéskimaradástól is féltem. Viszont vágytam a gyermekem közelségére így beszereztünk egy mobil ágyat matraccal ami a hálószobában kapott helyet. Egyetlen alkalommal aludt a gyerkôc benne, akkor is úgy riadtam fel álmomból, hogy kerestem ôt és azt néztem lélegzik-e még. Szóval ez a verzió illetve a mózesben altatás nem vált be. Következô lépésként beszereztünk egy kinyitható szivacságyat ami a gyerekszobába került. Így Lili az ágyában én pedig azon aludtam. Sajnos ez hosszútávon nagyon kényelmetlen de arra jó volt, hogy belássam nem történhet semmi baj a gyerekkel az éjszaka alatt a saját ágyában. Szép fokozatosan pedig beállt a rend, mindenki a saját ágyában éjszakázik, kényelmesen, egymás zavarása és felébresztése nélkül.

És hogy hogy kapcsolódik mindez a kötôdô neveléshez? Az altatás módjában és abban, hogy Lili nem sír fel, nem keres minket éjjel, biztonságban érzi magát a saját ágyában. Mert mindig kivettem ôt, felvettük ha sírt. A hasfájóssága és a bukások miatt rengeteget volt kézben, mert etetés után sokáig nem mertük lerakni ôt. Javarészt ezért a mai napig kézben, a testközelséget igényelve alszik el cumizva, ringatva, ölben, kézben. De pár perc múlva simán le tudjuk tenni őt, a kritikus 20 percet nagyjából sohasem várjuk meg, főleg mert nehéz már tartani a 8 kilós, elernyedt kis testet.

Hordozás: a lányom nem állandóan hordozott baba. Eleinte, amikor a fejét még nem tartotta rendesen nem szívesen tettem bele a kölcsönkapott karikás kendőbe. Aztán annyira megszokta, megszoktuk a kézben ringatást, hogy megintcsak háttérbe szorult a hordozás. Itthon szinte soha nem hordoztam kiskorában, inkább a séták vagy takarítás alkalmával. De a babakocsit is használtuk, szeretett és tudott is nagyokat aludni a mózesben. Aztán ahogy nőtt és egyre kevésbé viselte el a kocsit úgy tettem egyre többet a karikásba. Volt, hogy elviselte, volt, hogy nem és ez a mai napig így van. A nagy áttörést a kanga és egyéb 'anyukára köthetô baba' típusú mozgàs órák hozták meg, amikor is az esetek 95 %-ban békésen végigszunyókálta az edzést a hátamon. Azóta itthon is próbálkozunk a hasonló tornával és a hideg idô közeledtével egyre többet kerül majd hordozóba sétáink alkalmával.

Ezek a mi történeteink, ha nektek is van hasonló, írtjátok meg. Zárásként még csak annyit, hogy kihez máshoz kötôdne leginkább a gyermek, ha nem az édesanyjához, hiszen ANYA CSAK EGY VAN az idôk végezetéig!

Megosztás a facebookon

Nekünk bevált?!

Ha hasfájásról van szó manapság már rengeteg megoldás közül választhatunk. Mindenki másra esküszik, minden gyereknél más válik be. Most én is csokorba szedem mi mit próbáltunk és milyen sikerrel.

Alapvetôen két csoportba sorolnám a hasfájás ellenszereit: vannak a fizikális hatásúak illetve a szirupok, löttyök, szóval a szájon át beadandók.

Ez utóbbival kezdeném. Mi szinte az összesen túlestünk. Az Infacollal kezdtük majd az Espumisan következett, ezek talán a legismertebbek és legnépszerûbbek. Az elôbbi narancsos az utöbbi banános ízû, az egyik pipettával adagolható étkezés elôtt, a másik bármikor adható, a tâpszerbe is beletehetô. Emiatt én jobban szerettem az Espumisant, a pipettával sokszor megküzdöttem, mert féltem, hogy Lili félrenyeli a sûrû löttyöt. Végül a pelenkázón fekve, nem a nyelve tövébe, hanem oldalra, a pofazacskójába többszörre kinyomva megtanultuk bevenni. 

Az Infacol nem hozott semmi eredményt, az Espumisan is csak idôlegesen az elsô pár napban, aztán ugyanúgy üvöltött Lili evés után és ébredt sírva 20 perc után ha végre nagy nehezen sikerült ôt elaltatni. 

Szörnyû, tehetetlen idôszak volt. Menetrendszerû volt a 10-20 perces sírás az etetések után, annyit rugóztunk a fitball-on mint még soha. Aztán harmadik próbálkozásra kipróbáltuk a Gripe Water-t ami használni látszott. Többnyire evés után, már a hasfájás kezdetekor kapta és sokszor azonnal elhallgatott, többnyire el is aludt. Eddig több dobozzal elhasználtunk és a mai napig van itthon belôle. Ùgy vettem észre, hogy a Rossmann-ban a legolcsóbb és Rossmanó kártyás akció is szokott lenni rá.

Amit még próbáltunk az a Biogaia csepp. Ennek van egyedül laboratóriumi körülmények között bizonyított hatása. Lili viszont sugárban hányt tôle, szerintem azért mert tejbaktérium vagy valami ahhoz hasonló van benne amire a lányom érzékeny. Elég drága is, az elôbb felsoroltak közül a legdrágább.

A Gastrotuss nevû készítmény nem csak a hasfájás hanem a reflux tüneteinek enyhítésére is szolgál. Talán nem próbáltuk elég hosszú ideig illetve nem akartam együtt adni a Gripe water-rel de nálunk elmaradt a várt hatás.

A fizikai hatású ellenszerek közé sorolom a masszírozást, lábtornát, meggymag vagy egyéb melegítô párnát, a meleg fürdôt, a cumisüveget és a gyakori büfiztetést is. Lássuk nekünk mi vált be ezek közül.

Masszírozás témakörben én az I Love You gyakorlattal próbálkoztam, kevés sikerrel. Vagy én voltam béna vagy nem nyomtam eléggé a gyerek pociját, de nálunk hatástalan volt. A lábtorna viszont csodákra képes, sokszor megindult tôle az égiháború a bugyipelusban, sôt volt, hogy be is aludt rajta Lili. Hátránya, hogy sokáig kell csinálni, akár 15-20 percig is de kétségkívül hatásos.

A melegítô párnát mi nem próbáltuk viszont a pocak hajszárítózást igen és volt, hogy elaludt tôle a ded. Hogy ez a melegnek vagy inkább a fehér zajnak volt köszönhetô az az ô titka marad. Furcsa módon az esti, utolsó etetés után kezdett legelôször elmaradozni a hasfájás miatti nyûglôdés úgyhogy a fürdôrôl beszélhetünk hatékony ellenszerként. Igaz ugyan, hogy mi fürdetés után etettünk szóval elképzelhetô, hogy inkább ellazította Lilit vagy a nap végére már annyira elfáradt, hogy gyôzött az álmosság a hasfájás felett.

Cumisüvegbôl a nagyon drága Tommy Tippy-n kívül mindegyiket kipróbáltuk (Avent, MAM, Dr Browns). Hazudnék, ha azt mondanám hogy egyik jobban bevált a másiknál és mivel összehasonlítási alapom nincs a normál cumisüvegekhez ezért nem tudok semmi konkrét elônyt elmondani. Ha "nekünk bevált" sorrendet kellene felállîtani akkor a Dr Browns végezne az elsô, a MAM a második és az Avent a harmadik helyen. Ez a sorrend tükrözôdik a cumisüvegek kialakításában is: az Aventnek a cumija különleges, a MAM-nak as alja is légelvezetô, a Dr Browns pedig szabadalmaztatott technológiával készül. Ez a márka egyébként kivonul Magyarországról, úgyhogy alig tudtunk már a meglévô üveghez nagyobb lyukú cumikat beszerezni. Mi egyébként a mai napig ezt használjuk etetésre a többit pedig vizes, folyadékos cumisüvegnek.

A gyakori büfiztetést hónapokig csináltuk, talán a hasfájáson igen, de a sok bukáson nem segített. A gyerek sokszor sírt ha elvettük tôle a cumit mert még éhes volt, valószínûleg ez sem tett jót. Szóval erre a módszerre sem tudom azt mondani, hogy ez tutira beválik.

Így a bejegyzés vége felé közeledve meg kell még pár dolgot említenem ami ugyan a hasfájásra nincs hatással de segít a babának ellazulni, elaludni ha nyûgös. Nekünk a fittball, a sokáig függôlegesben tartás - dúdolás - ringatás kombináció azért többnyire alváshoz vezetett, illetve a fehér zaj (hajszárító, szagelszívó, ventillátor, hôsugárzó) nagyon hatásos, mai napig mûködik. Sokan az Adamo típusú hintára és a hordozásra esküsznek, de ezekrôl majd egy másik posztban részletesen írok majd.

Megosztás a facebookon

Manapság már a csapból is az anyatejes táplálás fontosságát hirdetô kampány folyik, komplett mozgalom alakult a dologgal kapcsolatban, szoptatási tanácsadókkal van tele az ország és az számít menô és haladó gondolkodású kórháznak amelyik a kizárólagos szoptatást támogatja és nem tömik az újszülötteket cukros vízzel és még ki tudja mivel az anyatej helyett.

Igenám, de mi van akkor ha az anyukának nincs lehetôsége vagy módja a szoptatásra? Amerikában sokan önként a tápszeres etetést választják már a baba születésekor és injekciót adatnak be maguknak a tej elapasztására. Melyik a fejlettebb társadalmi felfogás? Ez vagy a szoptatás mint egyetlen üdvözítô út?

Magyarországon sajnos sok elôítélettel vannak tele a fejek. Mikor a szoptatás kérdésére negatív választ adtam az emberek arcán látni lehett a lesajnálást és a szânakozást, hogy milyen anya az ilyen, még a saját gyerekét se tudja táplálni, pedig ez az egyetlen dolga. Ezt kaptam a gyógyszertárban, a zöldségesnél, a kifôzdében, úton útfélen ismeretlenektôl és néha ismerôsöktôl is.

Valószínûleg elcsodálkoznánk rajta ha tudnánk, hogy anyáink, sôt nagyanyáink korában is volt anyatej kiegészítés és hány csecsemô nôtt fel idegen anyatejen vagy tehéntejen, esetleg tápszeren. A különbség csak annyi, hogy akkoriban nem volt ilyen sokfajta és speciális tápszer. És azon is elcsodálkoznánk ha tudnánk hogy hány esetben derült ki beszélgetéseim során, hogy bizony szükség volt a tápszeres kiegészítésre vagy akár a teljes pótlásra a baba bizonyos kora felett. Csak errôl többnyire senki sem beszél szívesen mert szánakozást és megvetést kap cserébe.

Két ember volt aki igazán megértést tanúsított: a védônô és a gasztroenterológus doktornô. Mert ôk rászánták az idôt és meghallgatták a történet részleteit ami nálunkide vezetett és tudják, hogy egy anya mindent megtesz, hogy táplálni tudja a gyermekét és mindig a legvégsô megoldás a tápszer. Nem ítélkeznek ismeretlenül, a részletek feltérképezése nélkül.

 Én alapvetôen nem vagyok tápszer ellenes így nem vívtam heves küzdelmeket legbelül önmagammal vagy ostoroztam magam, hogy miért nem próbáltam jobban, erôn felül a szoptatást. Tudom, hogy minden tôlem telhetôt megtettem és ez pont elég. Sajnos genetikai adottság a családban nôi ágon a kevés tej így nem ért teljesen váratlanul a tápszeres etetés lehetôsége, valahol számítottam rá.

Nem akarok a tápszer mellett kampányolni, de csokorba szedtem a hátrányait és elônyeit. Íme a lista:

Hátrányok:

- nem áll mindig rendelkezésre, idôbe telik elkészíteni ami fôleg az éjszaka közepén macerás illetve fel kell íratni

- nálunk még nem bizonyított de állítólag nem ad olyan immunrendszeri védettséget mint a szoptatás

- nem olyan intim táplálás mint a szoptatás 

- nagyobb a hasfájás esélye

- macerás a cumisüveg sterilizálása, tisztán tartása

- állandó összetételû, nem igazodik a baba igényeihez

Elônyök:

- nem szükséges az anyuka hozzá, bárki megetetheti a kicsit, így apuka is megtapasztalhatja az etetés szépségeit és anyukának több énidôt ad

- táplálóbb mint az anyatej így kiszámíthatóbbak az etetések, könnyebb a napi rutin kialakítása

- állandó a csecsemô vitamin ellátása és nem függ az anya étrendjétôl

- nem kell diétázni, speciális igényû, allergiás gyerekek is kaphatjâk

- annyit sportolhat az anyuka amennyit akar és nem kell tartani a tej mennyiségének csökkenésétôl

- a tápszeres gyerekek nagyobb arányban alusszák át az éjszakát

- nem kell a szopi leszoktatáson filózni, nem alakul ki cicifüggôség

- korábban elkezdhetô a hozzátáplálás

A mi esetünkben a tápszeres etetést nem én választottam, de utólag nem bánom. Hátrânya megszokható, az immunrendszeri részt eddig nem tapasztaltam, (Lili makkegészséges, egyszer volt eddig beteg, szépen fejlôdik) viszont élvezem az elônyeit. Szóval köszönjük szépen, Lilivel nagyon jól vagyunk!

Megosztás a facebookon

Mit is adott nekem a könyv?

A Suttogó egy elég megosztó csecsemôgondozási könyv. Sajnos sokan egyetlen fejezete alapján ítélik meg, ami alapvetôen egy rossz hozzààllàs. Ez az ominózus altatási fejezet azért keltett nagy közfelháborodást mert önálló alvásra próbálja nevelni már az egészen kicsi csecsemôt is ami nem összeegyeztethetô a manapság oly hangzatos és divatos kötôdô és válaszkész neveléssel.

A könyv amerikai szerzô tollából fakad, ez végig érezhetô a témákban, a nyelvezetben, hangvételben és van benne azért "bullshit" is európai de fôleg magyar szemmel nézve (pl. dada, dadanapló). Ha valaki viszont ettôl el tud vonatkoztatni, szerintem kötelezô olvasmány lehetne minden elsô gyerekes anyuka számára.

Mivel Lili 3 héttel korábban született, ô már javában itthon volt mikor sikerült a könyvet elolvasnom. Akkor màr túl voltunk az elsô hetek sokkján. A legmeglepôbb a könyvben az volt, hogy milyen ôszintén írja le a szerzô az anyukák cseppet sem pozitív első érzéseit a saját újszülött gyerekükkel kapcsolatban. Ekkor szembesültem a ténnyel hogy valószínûleg minden anyuka hasonló sokkon megy keresztül csak itthon errôl nem beszélünk. 

Nagyon jó rész a csecsemôk tipizálása bár el kell ismernem egyikben sem ismertem rá 100 %- ban a saját gyerekemre. De ad egy iránymutatást az elsô gyerekes anyukáknak, hogy mire számíthatnak bizonyos típusú gyerektôl hosszú távon, hogyan lehet ôket jobban kezelni és reakcióikat, akcióikat megérteni.

A 4 É és a napirend fejezetek a leghasznosabbak és nálunk nagyon jól mûködik. Igaz Lili tápszeres baba így kiszámíthatóbbak az etetések de ez a hozzátáplálással sem változott.

Sok tömör és jó dolog van a keretes, a keretes címes írások és a tippek között is, érdemes elolvasni.

Nekem a legtöbbet a csecsemô testbeszédének, sírásának megértése illetve az álmosság jeleinek, szakaszainak felismerése rész adta. Korábban nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszasan lehet a fáradtságtól nyûglôdni és az én gyerekemnek már kész repertoárja van az alvás elkerülésére vagy elodázására.

Az ominózus altatási fejezet szerintem nem ördögtôl való de inkább nagyobb, 8-9 hónapos babáknál mûködhet. Én pár napja, kora reggel próbáltam Lilivel, ô mondjuk a hasa miatt nyûglôgött, de miután ez rendezôdött el is aludt a kiságyában. A történethez hozzátartozik azért, hogy ô az éjszakát és a nappali alvások nagy részét is ott tölti és kvázi nem volt tétje a dolognak, mert elôtte már aludt éjszaka és fél 6 körül lehetett, szóval az sem lett volna baj ha nem alszik. Ha viszont aludnia kell akkor még mindig az etetés - ringatás kombináció a leghatásosabb nála.

Ezen a könyvön kívül még Vida Ágnes babapszichológiájával próbálkoztam és bár felületesen azon is végigrágtam magam abból semmire sem emlékszem.

Egyszóval én csak ajánlani tudom ezt a könyvet minden kezdô anyukànak.

 

Megosztás a facebookon

Egy kisbaba csoda az életünkben, de az életünk utána?

Esett mikor Lilit hazahoztuk a kórházból. Az összes ruha amit vettem neki nagy volt rá. Annyira nagy, hogy az overálban elveszett, nem tudtam ráadni így pokrócba tekerve hoztuk ôt haza. Az autós hordozó biztonsági pántjait nem tudtuk olyan szorosan meghúzni, hogy valóban tartsa a 4 napos cscecsemôt. Az esô miatt a sürgôsségi részlegen kellett átvágnunk, hogy a kocsihoz jussunk. Jaj, csak ne szedjen ott össze semmit! 

A hazautat békésen tûrte, talán még szundikált is a kocsiban. Az apja sosem vezetett még ilyen óvatosan. Otthon egybôl le tudtam tenni és nyugodtan megettem az isteni tejes trópusi gyümölcslevest amit anyósom készített. Az utolsó nyugalomban elfogyasztott ebédem volt, de ezt akkor még nem tudtam. Ahogyan azt sem, hogy a tej mennyire meghatározó lesz a késôbbiekben. Fel is tettem magamban a kérdést: tényleg ebből àll az anyasàg, és ezért még fizetnek is???

Az első napot, éjszakàt sikeresen àtvészeltük. Csak egy elvi dolog dőlt meg már az elején: a gyerek a saját szobàjàban és àgyàban fogja tölteni az éjszakàkat. Hàt hogyne amikor olyan kicsi és törékeny! Természetesen a mi ágyunkban aludt. Azt, hogy érzékeljem merre van és ne feküdjek rà màr a kórhàzban megtanultam, most màr csak arra kellett vigyàzni, hogy le ne essen. Az első éjszakànk 2-3 ébredéssel, szoptatàssal, békésen telt.

Màsnap meglàtogatott minket a doktornő és teljesen összezavart. A legnagyobb kavart a fejemben az okozta, hogy ne etessek 2 óràn belül mert akkor a félig megemèsztett és a friss tej összekavarodik a gyomràban és hasfàjàst, bukàst okozhat. A màsik amire felhívta a figyelmem, hogy nem jó a csecsemőt az oldalàn altatni mert csípőproblémàt okozhat. A kórhàzban töltött 3 nap alatt végig az oldalukon fektették a babàkat. Akkor ezt ott miért nem mondták?

Aznap szörnyű éjszakànk volt. A gyerkőc fürdetés utàn evett, de aludni nem akart csak keservesen sírt. Próbàlkoztunk cumival, vízzel, semmi sem segített. Etetni meg nem volt szabad, mert a doktornő azt mondta ki kell vàrni a 2 óràt! Meg azt is, hogy egyszerre csak egy mellből etessem, hogy eljusson a zsírosabb, tàplàlóbb tejcsihez is! Amikor màr nem bírtuk tovább idegekkel mellre tettem. Elhallgatott és békésen szopizott. Ez volt a baj, éhes volt. Nem volt elég neki egy mell, mindkettôbôl kért. Ekkor merült fel bennem másodszor, hogy nincs elég tejem.

Másnap a védônô is meglátogatott minket és bátortalanul azért de megkérdeztem tôle, hogy mi van ha úgy làtom a gyerek nem lakik jól azzal amit adni tudok neki. Ekkor beszéltük meg, hogy sürgôsen beszerzünk egy mellszívót és etetés után mindig lefejem ami a mellemben marad ezzel is stimulàlva azt. És igen, szóba került a tápszer is. Mert a gyereknek ennie kell és szoptatási forradalom ide vagy oda nem fogom éhezni hagyni. Ha ennek a tápszeres kiegészítés a módja akkor az és kész. Természetesen a tejserkentés érdekében is mindent megtettünk, a szoptatós tea mellé beszereztünk még több doboznyi maláta italt, próbálkoztam a görög széna fôzettel is de a tejem mennyisége nem változott. Így hát beszereztük az elsô tápszert és cumisüvegeket is. Napokig csak a konyhaszekrényben állt, mert én még nem adtam fel, szoptattam Lilit rendszeres idôközönként, mértem mennyit evett és örültem, hogyha eleget, csodálkoztam, hogyha sokat, mérgelôdtem mikor nem jutott neki megfelelô mennyiség. Aztán rájöttem, hogy a bérelt mérleg nem alkalmas az elfogyasztott tej mennyiségének mérésére...

Közben persze fejtem serényen és utáltam az egészet. A pumpa hangja miatt az alvó gyerek mellett nem lehetett csinálni, így kiszorultam vele a nappaliba. A ritmusos pumpálás mellett viszont sem tévét nézni, sem zenét hallgatni nem tudtam. Mivel egyik kezem foglalt volt és elôre görnyedve kellett a mûveletet végeznem, hogy minden csepp tejet meg tudjak menteni, végül semmit sem tudtam mellette csinálni. De legjobban azt utáltam, hogy alig jött két mellbôl is 30-40 mili, és egyáltalàn nem serkentette a folyamatokat.

Hétfő elérkeztével sajnos véget ért az apàval hàrmasban, csalàdként töltött vakàció és belezökkentünk a szürke hétköznapokba. Először maradtam itthon egyedül Lilivel. A fràsz kerülgetett. Mindenféle vészforgatókönyvek pörögtek le a fejemben, hogy hovà, kihez futok majd napközben ha valami baj van, végiggondoltam melyik szomszéd van itthon. Minden új volt, szokatlan, tanulandó. Minden új dologtól féltem, de leginkàbb attól, hogy ez a kis élet most szàz szàzalékban ràm van utalva. És volt időm gondolkodni, talàn túl sok is. Akkor döbbentem rà, hogy mostmàr minden màs lesz. A rendezett, szép lassan, tervszerűen, következetesen felépített életem úgy omlott össze màsodpercek alatt mint egy kàrtyavàr. Itt volt ez a baba, idegen de mégsem, a részem, aki félig én vagyok, mégsem làttam benne magamat. Aki egyelőre csak bosszantó és idegtépő síràssal viszonozza a törődést, a babusgatàst, a sok-sok lemondàst. Akartam én ezt egyàltalàn? Nem, én ezt nem akartam, én itt és most vissza akarok menni dolgozni, valaki adja vissza az életemet!

Ès a helyzet a napok elôre haladtával csak rosszabbodott. Eleinte a gyerek csak bukott, pedig ekkor még csak anyatejet kapott. Egyre többször, egyre nagyobb mennyiségeket. A tejem nem indult be így muszàj volt a tàpszerhez folyamodnunk. Estére már annyira éhes volt Lili, hogy csak keservesen sírt. Eleinte csak az esti etetésnél pótoltunk hozzà, aztàn màr napközben is. Egyre többet fejtem de a 3-4 alkalommal lefejt tej egy etetésre volt elég. Nagyon féltem a cumisüvegbôl etetéstôl mert àllandóan meg akart fulladni a picur. Sokàig gyomorgörccsel indultam neki és magamban imádkoztam, hogy túlélje. Aztán a bukàsok mellett elkezdôdött a hasfájós idôszak. Mostmàr nem csak hányásos ruhában, de ziláltan próbáltam túlélni az egyedül töltött napokat és vártam este a felmentôsereg érkezését hogy végre nyugiban lezuhanyozhassak, ehessek egy pàr falatot és legyen pár percem magamra is.

Mert hát a gyerek mindig ott volt. Sírós idôszak volt ez mindkettônk számára. A hasfájás annyira megnehezítette az èletünket, hogy jópár hétig elindulni is alig mertem vele mert kiszámíthatatlan volt mikor kezd rá az üvöltésre. Hiába tavaszodott ki, mi a négy fal közé szorultunk. Talán ez volt életem legnehezebb idôszaka.

Akkor még egyszerűen nem làttam magamat anyaként. Mégis kinek az életét élem én? Mert hogy nem a sajàtomat, de még csak nem is azt amit koràbban elképzeltem, az biztos. Ehhez is idő kellett, úgy ahogyan Lilinek is megszokni ezt a kinti életet. Aztàn az ember belejön. Több idő kell hozzà, mint gondoljuk és én sajnos türelmetlen típus vagyok. A gyerek is tanít, nekem pèldàul türelmet. Azt, hogy nem kell és nem lehet mindent előre megtervezni. Mert minden egyes napunk hasonló de mégis màs és minden nap többször újratervezünk. Etetések, altatások, pelenkacserék végtelennek tűnő, szûnni nem akaró körforgásába kerülünk ami könnyen bedarálhat. Új napirendre volt szükségem nekem is, nemcsak Lilinek. Meg kellett találni a törékeny egyensúlyt a magamra minimálisan fordítandó idô, alapszükségletek kielégítése és az állandóan kézben lenni akaró csecsemô ellátása között úgy, hogy közben egyikünk se bolonduljon meg. Azt a win-win szituációt ami mindkettônknek kielégítô. Nem mondom, hogy 100 %-ban sikerült, hiszen folyamatosan vàltozunk, de lassacskàn megtanuljuk egymást.

Megosztás a facebookon

Kell-e, érdemes-e szülészorvost, nôgyógyászt, szülésznôt választani?

Èn eleinte nem akartam, több okból kifolyólag is.

Elôször is úgy voltam vele, fizettem már elég TB-t az eddigi dolgos éveim során, szeretnék végre kicsit visszakapni belôle.

A hálapénzt sosem értettem, persze csak addig amíg kórházba nem kerültem. Elképesztô milyen állapotok uralkodnak az egészségügyben.

A gyerek úgyis ki fog jönni valahogy és amikor emberéletrôl van szó nem gondolom, hogy az orvosnak a jövôbeni summa járna a fejében.

Nem ismertem nôgyógyászt sem Dunakeszin, sem Pesten. Az eddigi éves rendszeres rákszûrésre az SZTK-ba jártam ahol mindig rendesen, lelkiismeretesen elláttak.

A váci kórház szülészetét nagyon dícsèrték, az összes orvos jó, sokan szülnek ott ügyeletesnél, errôl tájékozódtam.

Ez az elméleti elgondolásom az elsô pár hétben mûködött is, szépen eljártam ultrahangra a szakorvosi rendelôkbe míg ki nem derült, hogy ciszta van a magzat mellett. Ez elsôre ijesztônek hangzik, de valójában sok terhességnél megesik, többnyire ártalmatlan végkifejlettel. Csak sajnos ezt az éppen vizsgáló orvos nem mondta el így hazafelé menet már mindenfélét vízionáltam. Ekkor fordult meg a fejemben elôször, hogy nem lesz ez így jó, ha egy kis felszívódó cisztától rémeket látok, mi lesz késôbb ha komolyabb tüneteim lesznek?

Emlékszem a nyaralás alatt vadul bújtam az internetet és fórumokat olvasgattam, hogy melyik orvost is válasszam az ott közszájon forgó számomra ismeretlen nevek közül...Ráadásul ezek az információk több évesek voltak. Hazaérkezve elsô dolgom volt felhívni az egyik ajánlott orvost aki persze pont a több hetes nyári szabadságát töltötte és 1 hónap múlva tudott fogadni. Kivártam, elmentem. Még épp idôben, hogy a Down szûrés borsos árú vizsgálatát el tudja végezni. Adott egy árlistát is, gondolom azért, hogy szokjam a színvonalat. Elképedve néztem, nem hittem a szememnek. A szülés nála INGYENES ha elôtte ötször megjelensz a vizsgálatokon és kiperkálod az összesen 6 számjegyûre rúgó összeget. Megbeszéltem a férjemmel, hogy ennyire azért nem volt szimpatikus és új orvos után néztünk.

Ekkor akadtam rá a szülészorvosomra aki abban az idôben ment vissza Vácra. Az anyagiakra ô is mindjárt az elején kitért de azzal engedett el, hogy aludjak rá még párat és ha továbbra is úgy gondolom akkor menjek vissza hozzá majd a következô esedékes vizsgálatra. Annyit még kihangsúlyozott, és ezt szerintem fontos tudni, hogy ha azt akarom, hogy valaki végig ott legyen velem a vajúdás alatt, asszisztáljon, fogja a kezemet, akkor fogadjak szülésznôt is. Az ô dolga nem ez ugyanis, hanem a szülés levezetése és az odáig vezetô út felügyelete.

Végül felfogadtam a doktor urat és nem bántam meg a döntést. A terhesség elsô pár hónapjában amikor még nincs szemmel látható, kézzel fogható jele az egésznek azt gondoltam jó lesz nekem az alap orvosi ellátás. De amikor már gömbölyödik a pocak, megmozdul, rugdos a magzat, megnyugtató érzés, hogy van kit felhívni akár az éjszaka közepén is és biztonságban tudhatom magunkat. Igaz ugyan, hogy könnyû és zökkenômentes terhességem volt de a túlaggódásom miatt azért kétszer sikerült soron kívül is megfordulnom a doktor úr magánrendelésén. 

Szülésznôt végül nem fogadtam, bár van aki csak rájuk esküszik. Egy kis plusz infó a végére: fogadott orvos nélkül nem lehet szülésznôt fogadni.

Megosztás a facebookon