Manapság már a csapból is az anyatejes táplálás fontosságát hirdetô kampány folyik, komplett mozgalom alakult a dologgal kapcsolatban, szoptatási tanácsadókkal van tele az ország és az számít menô és haladó gondolkodású kórháznak amelyik a kizárólagos szoptatást támogatja és nem tömik az újszülötteket cukros vízzel és még ki tudja mivel az anyatej helyett.

Igenám, de mi van akkor ha az anyukának nincs lehetôsége vagy módja a szoptatásra? Amerikában sokan önként a tápszeres etetést választják már a baba születésekor és injekciót adatnak be maguknak a tej elapasztására. Melyik a fejlettebb társadalmi felfogás? Ez vagy a szoptatás mint egyetlen üdvözítô út?

Magyarországon sajnos sok elôítélettel vannak tele a fejek. Mikor a szoptatás kérdésére negatív választ adtam az emberek arcán látni lehett a lesajnálást és a szânakozást, hogy milyen anya az ilyen, még a saját gyerekét se tudja táplálni, pedig ez az egyetlen dolga. Ezt kaptam a gyógyszertárban, a zöldségesnél, a kifôzdében, úton útfélen ismeretlenektôl és néha ismerôsöktôl is.

Valószínûleg elcsodálkoznánk rajta ha tudnánk, hogy anyáink, sôt nagyanyáink korában is volt anyatej kiegészítés és hány csecsemô nôtt fel idegen anyatejen vagy tehéntejen, esetleg tápszeren. A különbség csak annyi, hogy akkoriban nem volt ilyen sokfajta és speciális tápszer. És azon is elcsodálkoznánk ha tudnánk hogy hány esetben derült ki beszélgetéseim során, hogy bizony szükség volt a tápszeres kiegészítésre vagy akár a teljes pótlásra a baba bizonyos kora felett. Csak errôl többnyire senki sem beszél szívesen mert szánakozást és megvetést kap cserébe.

Két ember volt aki igazán megértést tanúsított: a védônô és a gasztroenterológus doktornô. Mert ôk rászánták az idôt és meghallgatták a történet részleteit ami nálunkide vezetett és tudják, hogy egy anya mindent megtesz, hogy táplálni tudja a gyermekét és mindig a legvégsô megoldás a tápszer. Nem ítélkeznek ismeretlenül, a részletek feltérképezése nélkül.

 Én alapvetôen nem vagyok tápszer ellenes így nem vívtam heves küzdelmeket legbelül önmagammal vagy ostoroztam magam, hogy miért nem próbáltam jobban, erôn felül a szoptatást. Tudom, hogy minden tôlem telhetôt megtettem és ez pont elég. Sajnos genetikai adottság a családban nôi ágon a kevés tej így nem ért teljesen váratlanul a tápszeres etetés lehetôsége, valahol számítottam rá.

Nem akarok a tápszer mellett kampányolni, de csokorba szedtem a hátrányait és elônyeit. Íme a lista:

Hátrányok:

- nem áll mindig rendelkezésre, idôbe telik elkészíteni ami fôleg az éjszaka közepén macerás illetve fel kell íratni

- nálunk még nem bizonyított de állítólag nem ad olyan immunrendszeri védettséget mint a szoptatás

- nem olyan intim táplálás mint a szoptatás 

- nagyobb a hasfájás esélye

- macerás a cumisüveg sterilizálása, tisztán tartása

- állandó összetételû, nem igazodik a baba igényeihez

Elônyök:

- nem szükséges az anyuka hozzá, bárki megetetheti a kicsit, így apuka is megtapasztalhatja az etetés szépségeit és anyukának több énidôt ad

- táplálóbb mint az anyatej így kiszámíthatóbbak az etetések, könnyebb a napi rutin kialakítása

- állandó a csecsemô vitamin ellátása és nem függ az anya étrendjétôl

- nem kell diétázni, speciális igényû, allergiás gyerekek is kaphatjâk

- annyit sportolhat az anyuka amennyit akar és nem kell tartani a tej mennyiségének csökkenésétôl

- a tápszeres gyerekek nagyobb arányban alusszák át az éjszakát

- nem kell a szopi leszoktatáson filózni, nem alakul ki cicifüggôség

- korábban elkezdhetô a hozzátáplálás

A mi esetünkben a tápszeres etetést nem én választottam, de utólag nem bánom. Hátrânya megszokható, az immunrendszeri részt eddig nem tapasztaltam, (Lili makkegészséges, egyszer volt eddig beteg, szépen fejlôdik) viszont élvezem az elônyeit. Szóval köszönjük szépen, Lilivel nagyon jól vagyunk!

Megosztás a facebookon