A baba végez.

Mikor megtudtam, hogy terhes vagyok (sőt, őszintén szólva már jóval azelőtt is) nagyon határozott elképzeléseim voltak a leendő gyermekemről és a gyermeknevelésről az előttem lévő jó vagy rossz példák alapján. Most, hogy a lányom már majdnem 5 hónapos, számot vethetek, és elmondhatom, hogy nagyjából a fele bejött, a fele pedig nem.

Mindig is csodálkoztam az akkor már gyerekes anyukák rejtett, de megértő félmosolyán, mikor előadtam nekik, hogy az én gyerekem milyen lesz. Úgy tűnt tiszta hülyének néznek, de inkább nem mondtak semmit és meghagyták nekem a saját magam alkotta illuzionista kis álomvilágot. Gondolták, ha eljön az idő úgyis megtapasztalom és rájövök majd, hogy a gyerekes dolgok sajnos elég kicsiny része múlik a szülő gyereknevelési elképzelésein. Így is lett. Ember tervez, a baba végez. 

A nagyratörő elveim talán legelső és legfontosabb pontja volt, hogy az én gyerekem nem egy emberes gyerek lesz. Értem ez alatt azt, hogy legyen el az anyján kívül mással is, akár huzamosabb ideig is ha szükséges. Nyilván itt nem idegenekre gondolok, de rá lehessen bízni az apjára vagy a nagyanyjára.

A másik tervem az volt, hogy rendszeresen sportolok majd itthon a gyerekkel kvázi mint két etetést közötti délelőtti vagy délutáni szabadidős tevékenység keretében és terhesen az egyik legnagyobb gondom az volt, hogy milyen babakocsival lehet majd félmaratonokat futni Dunakeszi utcáin. 

Továbbá remekül megálmodtam, hogy rendszeresen és amilyen sűrűn csak lehet meglátogatom majd a gyerkőccel a pesti szintén gyermekes barátnőmet és őrült traccspartikat rendezünk majd. 

Visszatekintve nem tűnnek ezek olyan őrült nagy terveknek, igaz? Csak éppen kifelejtenek egy aprócska összetevőt a képletből: magát a gyereket az összes szükségletével, személyiségével, hasfájósságával és az átvirrasztott éjszakai órák számával ami miatt a nappali alvás lehetősége erősen felértékelődik a futott kilométerek számával szemben.

Mégis mi valósult meg a fent leírtakból? Nemsokára elmondom.

Addigis ajánlom a blogom mindazon kezdő anyukák figyelmébe akik hasonló nagyratörő tervekkel indultak neki a gyermekvállalásnak és hamar rájöttek, hogy itt az irányítás már régóta nem csak az övék. Akik nem csak a rózsaszín ködöt látják már a cuki, folyton alvó, babaillatú és pihe-puha picur körül hanem megélik az anyaság realitását annak jó, rossz, felemelő és néha könnyfakasztó árnyalataival.

Megosztás a facebookon