A kezdetek - Terhességem története 1.- pozitív történet

Terhességem története egy teljesen pozitív, hányásoktól, rosszullétektől mentes történet. Ilyen is létezik, 34 évesen.

Termékenység tekintetében szerencsésnek mondhatom magam. Valószínűleg ez családi örökség. Miután a párommal eldöntöttük, hogy elkezdünk próbálkozni, a kötelező 3 hónap fogamzásgátló tisztulás után az első adandó alkalommal teherbe estem. Nem tudom ki hogy van vele de nekem peteéréskor viszket a hasam. Emlékszem hazajöttem munkából és mondtam is a férjemnek, hogy most tutira teherbe esnék, ő meg csak nevetett... De azért tettünk egy próbát. Hát, igazam lett.

Először csak késett a menzesz, de az előjelző görcsöket ugyanúgy éreztem. Bevallom, kicsit el is szomorodtam, de azt gondoltam magamban: nem baj, majd következő hónapban. Nem azt mondom, hogy minden vágyam egy kisbaba volt, de azért jó lett volna ha összejön. Magam sem tudom megmagyarázni ezt az érzést. Aztán beszéltem a barátnőmmel telefonon és megemlítettem neki, hogy késik, de görcsölök ugyanúgy. Erre ő azt mondta ez nem kizáró ok és nem ártana egy tesztet csinálni...

Az első teszt halvány második csíkot mutatott. Én meg voltam győződve róla, hogy negatív és csak a felszálló nedvességtől színeződött el. A párom azt mondta szerinte ez baba gyanús, teszteljünk újra pár nap múlva. Így másnap már több tesztcsíkot tartalmazó csomagot vettem és az volt a terv, hogy mindketten pisilünk és összevetjük a végeredményt. ☺️ A második teszt is hasonló halvány csíkot mutatott, mint az első. Végül úgy voltam vele, találgasson a fene, elmegyek a nőgyógyászatra és megnézetem magam. Így derült ki, hogy nagyjából 4 hetes terhes vagyok.

Rendkívül jó terhességem volt. Az első két ultrahang során még egy ciszta volt látható a petefészkemben, de ahogy nőtt a magzat, felszívódott. Ez eléggé aggasztott, de az interneten utánaolvasva úgy tűnik ez elég gyakori jelenség. (persze ezt egyik orvos sem mondta) Az első pár hónapban ugyanúgy edzettem, mint korábban. 8 hetesen megtettem a fél Balaton kört biciklivel, néha rázkódós, göröngyös utakon, sátorban éjszakázva vártam, hogy mikor kezdődik a első trimeszter hànyós, émelygős, undoros része, de csak nem jött. Mondta is anyukám, hogy biztosan fiú lesz mert ő ilyenkor már nagyon rosszul volt velünk (2 lány húgom van) de szerencsére nem lett igaza. Amióta az eszemet tudom lányt szerettem volna. 

 A rendszeres testmozgás már a terhesség elôtt is része volt az életemnek, heti kétszer jártunk kis csoportos TRX-re a férjemmel és a barátainkkal (üdv innen Sziszi és Robcsi ha olvassátok), ezt folytattam addig ameddig tudtam persze könnyített, speciális feladatokkal. Ebbôl kifolyólag az edzônk, Anna az elsôk között volt aki tudomást szerzett a terhességemrôl. Késôbb a TRX-et felváltotta a kismama torna és a munkahelyi jóga. Sajnos ezt elég hamar abba kellett hagynom mert nagyon feszült és fájt az alhasam amire szinte végig nagy dózisú magnéziumot szedtem és többször meglátogattam az SZTK nôgyógyászatot hogy biztosan normális-e ez, nincs a babának semmi baja. Ezt és az utolsó hetek vizesedését  leszámítva rendkívül jó terhességem volt amit fizikálisan is remekül bírtam, olyannyira hogy nettó 2 napot sikerült itthon szabadságon töltenem a kis poronty megérkezése elôtt. De ez már legyen egy következô bejegyzés.

Megosztás a facebookon