Mikor, hol, kitől, miért? De biztos???

Alapvetően mindig is akartam gyereket. Vagyis, inkább úgy fogalmaznék, hogy nem tudtam elképzelni, hogy ne legyen. Hogy miért?

Hát, semmiképpen nem azért mert ez életem legfőbb vágya és kisgyermek korom óta erről álmodtam. Nem vagyok ősanya típus. Én ezt belátom és fel is vállalom. Szeretek dolgozni, szeretem a munkámat. Ès mártír típusnak sem mondanám magam.

Hát akkor mégis miért? Mert úgy gondolom a terhesség megélése, az anyává válás és utód gondozás a természet rendje aminek nem szabad ellene menni. Ezeket egy nőnek át kell élnie, meg kell tapasztalnia. Mondhatnám úgy is, hogy út a női és az életben való kiteljesedés felé.

És mégis mikor jön el az alkalmas idő, honnan tudja az ember, hogy az itt és most a megfelelő? Nen tudom. Valószínűleg ha erre vártam volna még mindig dolgoznék. Kíváncsi lennék, hogy hányan mondhatják el magukról, hogy az ő gyerekük a megfelelő helyen, időben és embertől született. 

Manapság úgy gondolom a kor a szűk keresztmetszet. Igaz ugyan, hogy ki lehet tolni akár 50 évig is de fizikális és mentális szempontból talán a 20-as évek vége a legjobb.

Amióta az eszemet tudom dolgozom és apró de annál tudatosabb léptekkel haladtam mindig előre a ranglétrán cégen belül vagy akár munkahely váltás árán. Végül egy kanadai cégnél Pénzügyi vezetői beosztásba jutottam mikor úgy döntöttünk a párommal hogy mostantól nem állunk ellen a természet törvényeinek. A cég helyzete és a 35. betöltött életév közeledte is rásegített a döntésre. Így még megúsztam jópár vizsgálatot de fizikálisan viszonylag jól bírtam a terhességet. Hogy valóban jó volt-e az időzítés az majd kiderül. Nekem fontos, hogy vissza tudjak menni dolgozni lehetőleg a korábbi pozíciómba és ne essek ki a munkából sokáig. Másnak pedig az fontos, hogy minél tovább otthon maradhasson a gyermekével. Szerencsére nem vagyunk egyformák és jól is van ez így.

Kicsit hiányzik a munka és hogy ne az legyen a férjemmel a beszédtéma, hogy kakilt-e a gyerek ma vagy sem. Azt biztosan tudtam, hogy szabadidőmben sem fogok tétlenkedni ezért is kezdtem el ezt a blogot írni illetve jópár korábbi angol nyelvű tankönyvemet hazahoztam az elmém legalább kis részének aktívan tartásához.

Ami még hiányzik az az utazás. De nem baj, csak pár hónapot kell még kibírni míg a gyerkőc nagyobb lesz és mehetünk hármasban. 

Megosztás a facebookon