A szoptatás szîvás!

Feküdtem az ágyamban a csecsemôosztályon és próbáltam feldolgozni az elôzô pár óra történéseit. Még mindig légszomjam volt a hasamban hirtelen keletkezô ûr miatt és zsibbadt a lábam. Pihennem kellett volna de annyira fel voltam pörögve, hogy nem tudtam kikapcsolni. Végre ehettem és ittam is, kibotorkáltam az üres tálcával a folyosóra majd visszamentem a szobámba. Újra lefeküdtem de nem találtam a helyem.

Vajon Lili jól van? Eszembe jutott, hogy milyen melegen bebugyolálták, a törölközô, egy pólya és egy takaró is van rajta. Nem sok ez egy újszülöttnek? Nem nyomja össze a súly? Hiszen még 3 kiló sincs! Megnézem, meg kell néznem! Maradék erômet összeszedve, szédelegve, szorosan a fal mellett kibotorkáltam az ôrzôbe. Egy "Jól vagyok, nem most szültem pár órája!" mosolyt magamra erôltetve érdeklôdtem nincs-e túl szorosan betekerve. A következő egy órán belül még kétszer kimentem hozzá amit végül megelégeltek a csecsemős nővérek és elég ébernek ítéltek meg ahhoz, hogy odaadják Lilit. Megfürdették a maradék magzatmàztól és megmutattàk hogyan kell tisztàba tenni.

Első éjszaka szinte csak aludt, hajnalban kellett megébresztenem és mellre tennem. A mellettem lévő àgyon gyakorlott anyuka feküdt, minden etetés előtt és utàn fejt kézi mellszívóval. Én akkor làttam ilyet először, eleinte nem is értettem minek csinàlja. Én úgy olvastam a dolog beàll magàtól a kereslet-kínálat elve alapjàn és ilyesmire nem lesz szükség. Igen àm de az újszülöttek nincsenek tisztában a makroökonómia ezen alapelvével. Akkor még nem is sejtettem milyen szoros kapcsolat fog késôbb fűzni a sajàt mellszívómhoz. 

Másnap aztàn jött a feketeleves, a gyerek egész nap a mellemen lógott, mégis úgy éreztem nem jön belőle semmi, hogy egyfolytában éhes. Olvastam én tejbelövellésről de nem igazàn tudtam mit jelent ez és mit kéne éreznem. A melleim kezdtek kisebesedni Lili annyira intenzíven szívta egész nap, mégis úgy tűnt nem lakik jól, sőt inkább éhezik. Ha el is bóbiskolt kicsi megmozdítàsra is megébredt, büfizni nem tudtam felvenni vagy ha sikerült ő nem tudott. Az éjszakát az àgy szélén kifliben összekuporodva töltöttem vigyázva nehogy ráfeküdjek vagy lelökjem.

A harmadik nap volt a mélypont. A nem alvástól, a mellem fàjdalmàtól szinte ordítani tudtam volna, a gyerek meg rajtam csüngött, továbbra is àllandóan éhesen. Akkor merült fel bennem először, hogy nem tudom tàplàlni őt. Ez a gondolat nagyon elkeserített és óràkig sírtam. A csecsemôs nôvérek minden tôlük telhetôt megtettek, megnézték hogy szopizik Lili. Kiderült, hogy lusta kicsit, pár szívás után hosszú pihenôket tart ezzel áztatva a mellbimbómat, ezért folyton noszogatni kellett. Azt is mondták, hogy ha nyel, az jó, mert azt jelenti ki tudja szívni a maga kis adagját  még ha magából a mellbôl azt megnyomkodva nem is jön semmi.

Késôbb, kicsit megnyugodva a közös hûtô tetején találtam egy vízforralót ès tejszaporító teát. Gyorsan készítettem is magamnak egy bögrével. Csak utólag tudtam meg, hogy nagyjából másfél liter vízben kell egy filtert feloldani mert a babánál hasfájást okozhat.

Következô nap már megjelentek a mellemen a tejcseppek, ennek nagyon örültem de továbbra is piszkosul fájt. Lili sajnos nem lett aktívabb ès elkezdett komfortszopizni is. Továbbra is ùgy tûnt nem lakik jól, ennek ellenére nem fogyott. Nem elsô gyerekes anyukáktól megtudtam, hogy létezik bimbóvédô krém sôt, szilikon bimbóvédô is ami segíthet ilyen esetekben. A krémet a lenti patikában meg tudtam venni, de bimbóvédôt hiába kértem a nôvérektôl. Azt mondták az csak a befelé forduló mellbimbóra jó és különben is nehezíti a csecsemô dolgát mert plusz egy rétegen át kell szívni a nehezen megszerzett tejcsit.

Alig vártam, hogy másnap hazamehessünk és végre a saját ágyamban aludhassak. Nagyjából a bent töltött 3 éjszaka alatt aludtam annyit, mint korábban itthon egy éjszaka alatt. A sok látogató fogadása is fárasztó volt, nem beszélve a hajnali szoptatásról, baba fürdetésrôl (minden nap 4-kor vitték el ôket) és a 6 órai vizitrôl. Szerencsére Lili szépen hízott, a kezdeti szívzörejt már nem hallották nála így 4. nap hazamehettünk.

Ajándèkkosárral búcsúztunk az osztály dolgozóitól aminek úgy örültek, hogy arra következtettünk nem sokszor ajándékozzák meg ôket. Pedig igazán megèrdemlik.

A következô tanulságokat vontam le a bent töltött napokból és tanácsolom a leendô anyukáknak:

-  a szoptatásra képtelenség felkészülni, bármennyi youtube videót néz meg vagy szakirodalmat olvas el az ember. Hamarosan szentelek a témának egy önálló bejegyzést.

- a mellbimbó hirtelen egy annyira új és intenzív igénybevételnek lesz kitéve ami az anyukák többségénél fájdalmat okoz. Ha újra ott lennék biztosan lenne nálam krém, hûthetô jégzselé a borogatáshoz, tejszaporító tea filter és bimbóvédôvel szoptatnék. Lili számára ez semmiféle nehézséget nem okozott, én pedig tudtam regenerálódni alatta

- a tejserkentô teát már az elsô nap elkezdeném inni és ügyelnék a sokkal több folyadékbevitelre

- a gyerek születése elôtt, idôben beszereznék egy mellszívót és vinném magammal a kórházba

- megkérném a rokonokat, hogy legyenek türelemmel a látogatás tekintetében

Megosztás a facebookon